Az identitás fejlődése (olvasmány)

Az identitás fejlődését és a coming outot részletesen tárgyalja a 3. modul, de az LMBTQI+ emberekkel dolgozó pszichológusok számára hasznos lehet néhány további információ. 

Az identitásfejlődésnek számos modellje van, de talán Eriksoné a legismertebb. Eszerint az identitás kialakulása komplex folyamat, amelynek során számos úgynevezett normatív krízis jelentkezik. Mivel a szexuális irányultságok egyediek, a kutatók feltételezték, hogy a meleg és leszbikus identitás fejlődése eltér a heteroszexuális identitásétól, de ugyanúgy a biszexuális és transz identitásétól is. Egy marginalizált identitás felépítése azzal járhat, hogy a személy az identitás stigmatizált elemeit is integrálja. 

A meleg és leszbikus identitás fejlődése eltér a biszexuálisétól, mivel a biszexuálisokat mind a heteroszexuális, mind a meleg/leszbikus közösség részéről megbélyegzés érheti. A transz identitás megint más, hiszen ott az egyénnek azt kell elfogadnia, hogy az identitásától eltérő testbe született. A transz emberek számára a szexuális irányultság kialakulása teljesen független a transz identitás fejlődésétől.  

A mentálhigiénés szakembernek fontos megismernie a szexuális orientáció alapú identitás modelljeit, mivel ezek befolyásolják a terápiás interakciókat és beavatkozásokat és a terápia fókuszát. A coming out folyamatára is figyelemmel kell lenni, mivel a kettő nem választható teljesen külön. 

A szexuális irányultság alapú identitás egyik első fejlődési modelljét Cass dolgozta ki (1979). Ennek a modellnek a hat fázisát már egy korábbi modulban felvázoltuk, most mindegyikhez hozzáadunk pár olyan részletet, amit pszichológusként hasznos lehet ismerni. Érdemes átgondolnod, az egyes szakaszokban milyen érzelmek, gondolatok, cselekedetek és megküzdési módszerek jelentkezhetnek – és ne feledkezz meg a pozitív érzelmekről sem, hiszen minden fázisban van valami pozitív és felszabadító is.

1. szakasz – identitás-zavarodottság: Ezt a szakaszt gyakran az elfojtás és a zavarodottság jellemzi.
2. szakasz – identitás-összehasonlítás: Ebben a szakaszban merül fel az öndefiníció dilemmája. Az, ahogyan a személy korábban önmagát és jövőjét látta, megkérdőjeleződhet, és át kell ezeket írnia. Az elidegenedés érzése miatt a személy segítséget keres a közösségben vagy egy szakembertől. Elképzelhető azonban, hogy továbbra is heteroszexuálisnak mutatja magát. Az is előfordul, hogy valamennyire elfogadja ugyan szexuális irányultságát, de nem örül neki, vagy az elutasítástól való félelem miatt nem mer annak megfelelően cselekedni. Elképzelhető, hogy továbbra is erős negatív érzelmek vannak benne a homoszexualitással kapcsolatban, ezért kerül mindent, aminek ahhoz köze van. Ez a stratégia hosszú távon depressziós tünetekhez vezethet. 
3. szakasz – identitás-tolerancia: Az egyén keresi a lehetőséget, hogy csatlakozzon a közösséghez, de még mindig nem fogadta el teljesen az identitását, inkább csak tolerálja. Ez negatív tapasztalatokhoz vezethet, ha viszont jó élményei vannak a közösségben, pozitívabban látja saját identitását, partnert és szerepmodelleket találhat stb. Ha valakinek megerősítő tapasztalatai vannak, könnyebben lép az önelfogadás útjára. 
4. szakasz – identitás-elfogadás: Ebben a fázisban az egyén jobban hozzáfér a szubkultúrához, több támogató kapcsolata és barátja van. Egyesek azonban ebben a fázisban még mindig titkolják a melegségüket. 
5. szakasz – identitás-büszkeség: Ahelyett, hogy önmagát hibáztatná, a személy a szélesebb társadalmat utasítja el. Most már készen áll arra, hogy a teljes LMBTQI+ szubkultúrát megismerje. Nem titkolja többé szexuális irányultságát, így nyilvános és magán identitása, amelyeket eddig szétválasztott, ismét összhangba kerül.  
6. szakasz – identitás-szintézis: Az identitás kidolgozottá válik, az egyén el tudja fogadni, milyen különbségek és hasonlóságok léteznek közte és más (LMBTQI+ és heteroszexuális) emberek között.