Affirmatív gyakorlatok (olvasmány)

Az affirmatív tanácsadás vagy terápia olyan módszertani keret, amelyen belül a szexuális irányultság és nemi identitás egyéni különbségeit egészségesnek, támogatandónak, sőt értékesnek tekintik. Nem külön módszer, inkább megközelítés, amely terápiás iskolától függetlenül gyakorolható. 

Az affirmatív gyakorlatot az alábbiak jellemzik:

• Középpontjában a kliens identitásának és önfelfedezésének elfogadása áll. 
• Figyelembe veszi a homo-, bi- és transzfóbia, valamint a heteroszexizmus hatásait a kliens életére.
• Meglátja a személyt és azokkal a témákkal foglalkozik, amelyeket a kliens felhoz, nem automatikusan feltételezi őket a kliens LMBTQI+ identitása alapján.
• A tanácsadó vagy terapeuta elfogadja, hogy minden szexuális irányultság éppoly egészséges, mint a heteroszexualitás, és minden nemi megélés, önkifejezés és identitás éppoly egészséges, mint a nemileg konform külső és megélések, illetve a ciszneműség. 
• A szexuális és nemi sokszínűség minden árnyalatát az emberi szexualitás széles spektrumán jelen levő természetes variációnak tekinti. 

A meleg affirmatív terápia 1973 után alakult ki, amikor az Amerikai Pszichiátriai Társaság levette a homoszexualitást a mentális betegségek listájáról. Nem sokkal később megalkották az internalizált homofóbia fogalmát (amikor a meleg ember magáévá teszi a társadalom melegekről alkotott negatív képét és ez mély belső szégyenérzethez vezet), és akkoriban ez volt az LMBTQI+ emberek legsúlyosabb mentálhigiénés problémája. 

Azóta a társadalmi struktúra és az elfogadás is sokat változott, napjainkban új változások történnek – jó és rossz irányban egyaránt. Ezeknek a változásoknak a hatására a kliensek mentálhigiénés igényei is változnak. A klinikai pszichológusoknak igyekezniük kell követni ezeket a változásokat, és figyelembe venni az aktuális és korábbi társadalmi állapotok hatását az LMBTQI+ emberek jóllétére és bizalmára.