Személyes és szakmai előítéletek – tudatosság és következmények (olvasmány)

A mentálhigiénés segítők egyik fő célja kapcsolatot teremteni azokkal az emberekkel, akik a segítségüket kérik, és bizalmas légkört kialakítani a hatásos és hosszú távú támogatás érdekében. 

Azok az emberek, akik pszichoszociális szolgáltatásokhoz fordulnak, olykor már megéltek megbélyegzést, diszkriminációt és/vagy kirekesztést más egészségügyi szakemberektől és intézményektől. Ezért még fontosabb elfogadó, befogadó, és biztonságos teret létrehozni az LMBTQI+ klienseknek, hogy ezeket a káros élményeket ellensúlyozzuk.  

A kliens megérzi, ha a pszichológus, szociális munkás vagy telefonos segítő előítélettel viseltetik felé, és ennek számos fájdalmas és felkavaró következménye lehet, például: 

  • Maga is elhiszi az előítéletet, ami súlyos pszichés kárt okozhat, vagy 
  • Nem azonosul az előítélettel, viszont egy újabb lehetséges segítőben csalódik. 

Tudatos és tudattalan előítélet

Az előítélet jelentése: előre kialakított, negatív, ésszerűtlen sztereotípia emberek egy csoportjáról. 

Az előítéletre jellemző, hogy

  • el lehet fojtani (Tudom, hogy előítéleteim vannak az LMBTQI+ emberekkel kapcsolatban, de nem mutatom ki őket, mert ez nem elfogadott.)
  • az emberek gyakran racionalizálják (A melegség mentális betegség. Tudom, mert már sokszor hallottam, így biztosan igaz.) 

A tudattalan előítéletet azért nehéz felismerni, mert (mint neve is mutatja) nem vagyunk tudatában. Felismeréséhez az alábbiakra van szükség:

  • elfogadni azt, hogy személyes és szakmai kötelességünk saját előítéleteinket megvizsgálni, hogy jobban tudjunk mentálhigiénés támogatást adni LMBTQI+ klienseinknek; 
  • tudatában lenni, hogy ha előítéletet találunk magunkban, először ösztönösen tagadni próbáljuk, és bátorság kell hozzá, hogy személyes és személyközi elképzeléseinket átalakítsuk;
  • megérteni, milyen üzeneteket kaptunk a társadalomtól és hogyan hatott ránk a minket körülvevő heteronormativitás, így könnyebben felismerjük saját elképzeléseinket és előítéleteinket és le tudjuk ezeket bontani, hogy az LMBTQI+ emberek jobb szövetségesei legyünk. 

Ha előítéletet fedeztél föl magadban, az alábbi technikákkal próbálhatod meg átalakítani: 

Az egyénítés azt jelenti, hogy az adott személyre vonatkozó információkra koncentrálsz és nem identitása különböző elemei alapján sorolod kategóriákba. 

  • „Hogyan tudom félretenni a feltételezéseimet és valóban megismerni azt az embert, aki segítségért fordult hozzám?” 
  • „Csak a transz embert látom benne anélkül, hogy élettörténetének, fejlődési útjának, tapasztalatainak és kapcsolatainak más aspektusait figyelembe venném?” 

A perspektívaváltás során megpróbáljuk magunkat a kliens helyzetébe képzelni. 

  • „Ha én meleg lennék, hogy érezném magam ebben a helyzetben, amikor egy új mentálhigiénés szakemberhez fordulok? Mi aggasztana? Mire gondolnék?” 
Fontos megjegyzés

Ha tudatosultak benned tudattalan előítéleteid az LMBTQI+ emberekkel szemben, de nem sikerült leküzdened őket, az etikai alapelvek értelmében ilyenkor az a helyes magatartás, ha átirányítod a klienst egy affirmatív kezelést nyújtó kollégához. Az olyan szakemberek, akik szerint a normától eltérő szexualitás/nemi identitás betegség vagy rendellenesség, múltbeli trauma vagy diszfunkcionális családszerkezet és kapcsolatok okozzák, etikailag és erkölcsileg elítélendő, vagy akik „meg akarják gyógyítani” az LMBTQI+ embereket, nemcsak megszegik a szakmai alapelveket, iránymutatásokat és egészségügyi normákat, de súlyosan károsítják a kliens mentális és testi egészségét, társadalmi helyzetét, személyes kapcsolatait és általános életminőségét.