Rendszerszintű és kritikai megközelítés (olvasmány)

A pszichológia és klinikai pszichológia hagyományai és elméleti alapjai évszázadokra vagy évezredekre nyúlnak vissza. A pszichológia számos dolgot átvett a filozófiából és más humán tudományokból, amelyek már az ókorban megjelentek. Az olyan kérdések, mint hogy mi kell a boldog és egészséges élethez vagy mi az ember szerepe a társadalomban, már az ókor óta foglalkoztatják az emberiség nagy gondolkodóit. Kultúránk és neveltetésünk számos „választ” tartalmaz ezekre a kérdésekre, a pszichológiai irodalom és kutatás mögött pedig számos alapfeltételezés és elképzelés bújik meg. 

Érdemes kritikusan megvizsgálnod szakterületedet és szakmai tanulmányaidat: mit sugallnak az alábbiakról? 

• Mit jelent az egészséges fejlődés, az egészséges szexualitás, az egészséges kötődés és kapcsolatok, az egészséges megküzdési mechanizmusok? 
• Mit jelent felnőttnek lenni?
• Mit jelent a család?
• Az egészséges/egészségtelen, őrült/normális ellentétpárok milyen stigmákkal járnak? 
• Melyek azok a társadalmi és elnyomó rendszerek, amelyeket a pszichológiai elméletek megerősítenek vagy nem kérdőjeleznek meg? 

A terápia középpontjában általában az egyén áll; a társadalmi rendszerekről és folyamatokról és hatásaikról gyakran nem esik szó. Ám ha ezekkel a rendszerekkel nem foglalkozunk, a terápiás kapcsolat megerősítheti azokat az előítéleteket és elnyomásokat, amelyek az internalizált homo/bi/transzfóbia alapvető okai. 

Ahhoz, hogy megértsd a különböző csoportok mentálhigiénés igényeit, tudatában kell lenned azoknak a kulturális és társadalmi hatásoknak, amelyek ezeket a csoportokat és a róluk alkotott képet befolyásolják. Nagyon nehéz az LMBTQI+ emberek mentálhigiénés problémáit különválasztani a társadalmi rendszerektől, a kultúrától és a politikától. Ezért fontos, hogy a klinikai pszichológus átgondolja, milyen előfeltételezések befolyásolják szakterületét és terápiás gyakorlatát, és gondolkodásában túllépjen az intraperszonális és interperszonális szinten és kialakítson egy önreflexiós folyamatot, amelyet állandóan alkalmazhat.  

Az alábbiakban néhány, a mentálhigiénés szakmákba erősen beágyazott feltételezést soroltunk fel, de a lista még bővíthető: 

A heteroszexizmus és ciszgenderizmus leküzdése 

A heteroszexizmus az az értékrend, amely szerint a heteroszexualitás élvez prioritást, mivel ez az alapvető, a legmegfelelőbb és erkölcsileg legelfogadhatóbb szexuális irányultság, míg a többi szexuális irányultság abnormális, nemkívánatos és nem egészséges. A heteroszexizmus és ciszgenderizmus elnyomó rendszerek, amelyek negatív hatást gyakorolnak az LMBTQI+ emberekre.

A pszichológia számos iskolája és hagyománya heteroszexista elképzelésekre alapul, és a mentális egészség és jóllét számos markere heteroszexista fogalmakkal operál; például több terápiás irányzat szerint az egészséges működéshez hozzátartozik, hogy valakinek férfias, illetve nőies az önkifejezése, tartós kapcsolatai vannak, házasságra és gyermekekre vágyik.  

A heteroszexizmus öntudatlanul is megjelenhet a terapeuta munkájában, és negatívan befolyásolhatja a terápiás kapcsolatot és a bizalmat. Affirmatív terapeutának lenni azt jelenti, hogy tisztában vagy saját előítéleteiddel és sztereotípiáiddal, és tudatosan kezeled őket annak érdekében, hogy klienseid számára biztonságos teret hozzál létre. A heteroszexizmuson való túllépéshez szükség van arra, hogy tudatában legyél saját attitűdjeidnek és elképzeléseidnek az LMBTQI+ témákkal kapcsolatban.

A szakmai integritás jele, ha tudatában vagy saját előítéleteidnek és értékrendednek és ezáltal szakmai kompetenciád határainak is. Szintén elvárás, hogy el tudd dönteni, bevigyél-e egy adott témát szupervízióba, illetve továbbküldd-e a klienst egy másik terapeutához.

A biopszichoszociális keret: munka az ok-okozati gondolkodással 

Ez a bekezdés a biopszichoszociális modell fontosságát hangsúlyozza az LMBTQI+ klienseknek való hatékony segítség szempontjából. Ezt a modellt valószínűleg már ismered és mindennapi praxisodban használod is, bár ez erősen függ attól, mikor végezted a képzésedet. 

A klinikai pszichológia diagnosztikai modellje ok-okozati összefüggésekben vizsgálja az emberi működést, amely táptalaja lehet az előítéletes gondolkodásnak. Az egyik előítélet az „egészséges/egészségtelen” ellentétpár: az „egészséges” személyiség és működés az alap, amely átlagos vagy „normális” fejlődési körülmények között automatikusan kialakul; az „egészségtelen” személyiség és működés ehhez képest deviancia, amelyet különböző tényezők okoznak.

A valóságban az adaptív és maladaptív működést egyaránt számos összekapcsolódó tényező okozza; az emberi működés minden eleme komplex és egymást metsző biológiai, pszichológiai és társadalmi folyamatokra vezethető vissza. Szakemberként fontos tudatában lenned ennek az előítéletnek és az emberi működés minden formáját úgy kezelni, mint komplex biopszichoszociális folyamatok hatására létrejött természetes variánst. 

Egy másik, szintén ok-okozati gondolkodásból fakadó gyakori előítélet a szexuális és nemi identitás traumákkal való összekapcsolása. Sok pszichológus a kliens múltbeli nemi nonkonformitásában és negatív élményeiben véli felfedezni normától eltérő szexualitásának vagy nemi identitásának okát. Valójában az, hogy valakinek rossz volt a kapcsolata az apjával vagy éppen szexuális abúzus-túlélő, teljesen független attól, hogy esetleg a normától eltérő szexuális és nemi tapasztalatokkal vagy identitással rendelkezik. Bár néhány kutató talált korrelációt a traumák és a normától eltérő identitások között, a korreláció nem jelent feltétlenül ok-okozati összefüggést.

Ha segítesz valakinek túljutni egy traumatikus élményen, ettől még identitása nem szükségszerűen válik normatívabbá. Valóban vannak átfedések a trauma és a stigmatizált identitásokból fakadó nehézségek között (például a trauma erősítheti az LMBTQI+ stigmatizáció hatásait és viszont), ám két különböző jelenségről van szó, és mindkettővel foglalkozni kell. Ha csak az egyiket kezelik, a másik elviselése könnyebbé válik ugyan, de a trauma gyógyulása nem változtatja meg az ember alapvető identitását – és nem is kell, hogy így legyen.