Milyen jellegű tudásra van szüksége a mentálhigiénés szolgáltatóknak ahhoz, hogy minőségi szolgáltatásokat nyújthassanak LMBTQI+ klienseiknek és befogadóbbá tegyék praxisukat? Milyen készségekkel kell rendelkeznie egy telefonos segítőnek, egy iskolapszichológusnak, egy klinikai pszichológusnak vagy egy szociális munkásnak ahhoz, hogy befogadó, kulturálisan releváns szolgáltatást tudjon nyújtani? Képzési anyagunk kifejlesztése során az alábbiakra fektettünk lényeges hangsúlyt:
- Tárgyi tudás: fontos, hogy a szakemberek tisztában legyenek az LMBTQI+ témához kapcsolódó fogalmakkal és terminológiával; megértsék a nemi identitás/tapasztalatok és a szexuális és/vagy romantikus orientáció komplex összekapcsolódásait; rugalmasan tudják használni a kapcsolódó kifejezéseket; tudatában legyenek az LMBTQI+ embereket érintő speciális pszichés kihívásoknak; legyenek ismereteik az előbújásról, az internalizált homo-, bi- és transzfóbiáról, a szexizmusról és a heteronormativitásról, a kisebbségi stresszről és az LMBTQI+ emberek mindennapi tapasztalatairól, a tranzícióról, és a jogi környezet által meghatározott kérdésekről, mint például a nem hivatalos elismeréséről.
- Attitűdök: fontos, hogy egy szakember nyitott és érdeklődő legyen és értékesnek tartsa a többségtől való normatív eltérést és a sokszínűséget; empatikus és szolidáris legyen; igyekezzen tudatában lenni saját előítéleteinek, sztereotípiáinak és ítélkező mentalitásának és csökkenteni ezeket; vizsgálja felül saját értékrendjét és olyan értékeket képviseljen, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat.
- Készségek: egy szakembernek rendelkeznie kell a segítő szakmákban alapvető készségekkel, mint az értő figyelem képessége, a megfelelő határok meghúzása; annak megértése, hogyan hat az ő gondolkodása és viselkedése a kliensre; valamint saját korlátainak felmérése is tudásának és kompetenciájának terén egyaránt. Ezen felül fel kell tudnia mérni kliense társadalmi helyzetét és azt, milyen hatással vannak a kliensre a társadalmi normák és gyakorlatok; feltérképezni kliense egymást metsző identitásait; felismerni saját praxisában a nem affirmatív vagy a sokszínűség szempontjából nem előremutató módszereket és gyakorlatokat; inkluzív és nyitott nyelvezetet használni a szexualitással és a nemekkel kapcsolatban.