Határok tartása (olvasmány)

A telefonos vagy csetes lelkisegélyen történő kommunikáció jellemzője az intimitás (a hívó személyes térből vagy a komfortzónáján belülről kommunikál) és az azonnaliság (a felek gyorsan reagálnak egymásra). Közeli kapcsolat alakul ki hívó és operátor között, a beszélgetés legtöbbször gyorsan a tárgyra tér. A felek érzik egymás jelenlétét, a beszélgetés ritmusa is megerősíti az operátor és a hívó közötti segítő kapcsolatot. Egy közös tér alakul ki, ahol a kliens napi szinten támogatást kaphat. Tudja, hogy egy valódi, élő emberrel beszél – erre gyakran rákérdez, ami sérülékeny helyzetében érthető. A telefonos segítésnél az operátor hangszíne és nyelvezete alapján egyértelmű, hogy valódi emberről van szó, akinek általában neme és esetleg életkora is beazonosítható. A kliens kivetíti elvárásait az operátorra és megpróbál ráérezni, kivel is beszél. Viszont alapvető fontosságú, hogy az operátor amennyire lehet, védje személyes határait. 

A személyes határok védelme a kiégés megelőzése érdekében is fontos. Ha minden egyes beszélgetésbe bevonódsz és túlságosan a szívedre veszed, nem marad meg az az érzelmi biztonságod, ami a segítéshez nélkülözhetetlen. Ne feledd, hogy a segélyvonalon találkozhatsz agresszív, goromba kliensekkel, öngyilkosságot fontolgatókkal vagy mélyen depressziós emberekkel, akiket pszichológushoz vagy pszichiáterhez kell irányítanod. Ha biztonságos távolságot tartasz a kliensektől, a hívásokkal kapcsolatos érzéseidet sokkal egészségesebben tudod kezelni.

Példa a határok feszegetésére