Krízishelyzetek (olvasmány)

Az LMBTQI+ gyakran olyankor hívják a segélyvonalat, ha súlyos, akut problémájuk van. Krízishelyzetben az operátornak át kell vennie az irányítást. Közvetlen krízis esetén cselekvésre van szükség, nem annyira az érzelmekre kell koncentrálni, hanem a következő lépésekre és a lehetséges megoldásokra. A krízisintervenció célja az akut probléma megoldása akcióterv kidolgozásával, illetve a felhalmozódott feszültség és szorongás enyhítése. Hangsúlyozni kell, hogy az öngyilkos gondolatokról, erőszakról, bántalmazásról vagy önbántalmazásról szóló beszélgetések nem mindegyike jelent közvetlen veszélyt. 

Krízishelyzetben az operátor kilép szokásos passzívabb szerepéből és átveszi az irányítást a beszélgetés fölött. Ha valaki olyan helyzetbe kerül, amilyenbe korábban még soha, nincs megfelelő megküzdési módszere hozzá. Ilyen krízishelyzetekben az egyén úgy érzi, maguk alá temetik az események és képtelen irányítani őket. Sokakban olyan erős érzelmek keletkeznek ilyenkor, hogy megnehezítik a racionális gondolkodást.  Krízishelyzetben az emberek spontán mások felé fordulnak megnyugtatásért, támogatásért, megértésért és védelemért. Ha a hívó már megtette azt a lépést, hogy felhívta a segélyvonalat, van remény. Szüksége van a segítségedre. 

A helyzet felmérése nagyon fontos. Akut krízishelyzetről beszélünk, ha:

• Az LMBTQI+ személy konkrét tervet dolgozott ki az öngyilkosságra vagy már el is kezdte megvalósítani. 
• Az LMBTQI+ családon belüli erőszak áldozata, vagy erőszak vagy bántalmazás áldozatává válhat, ha nem kap segítséget. 
• Az LMBTQI+ személy súlyos mentális betegségben szenved.

Öngyilkossági tervek, öngyilkossági kísérlet

Az egyik fontos krízishelyzet az, amikor az LMBTQI+ személy konkrét tervet dolgozott ki az öngyilkosságra vagy már el is kezdte megvalósítani. Az operátornak fel kell tudnia mérni, hogy akut és sürgős krízishelyzetről van-e szó. Ha a hívó öngyilkos gondolatokról számol be, mérd fel, mennyire konkrétak ezek, eltervezte-e már az öngyilkosságot és meddig jutott ebben. Fontos azt is felmérni, mennyire van „csőlátása” a hívónak, és szelíden, az ő beleegyezésével megpróbálni tágítani a látókörét.  

Fel kell mérni a helyzet sürgősségét a rendelkezésedre álló információk alapján. Az öngyilkosság kockázatát növelő tényezők többek között:

• Aktuálisan öngyilkosságról fantáziál, öngyilkosságot szándékozik elkövetni, konkrét terve van, hozzáférhet az öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközhöz
• Korábbi öngyilkossági kísérlet(ek)
• Alkohol- vagy szerhasználat
• Korábbi vagy aktuálisan érvényes pszichiátriai diagnózis
• Impulzivitás, önkontroll hiánya
• Reménytelenség – megléte, időtartama, súlyossága 
• Veszteség a közelmúltban – fizikai, anyagi, személyes
• Nemrég bocsátották el a pszichiátriáról
• A családjában volt öngyilkosság
• (Korábbi) bántalmazás áldozata (testi, szexuális vagy érzelmi) 
• Társbetegségek, különösen ha frissen diagnosztizálták őket vagy súlyosabbá váltak a tünetek 
• Életkor, nem, rassz (idős vagy fiatal fehér férfiak, akik nem házasok és egyedül élnek) 
• LMBTQI+ hívó, aki homofóbia, bántalmazás, abúzus áldozata
  

Az öngyilkosság veszélyét csökkentő tényezőket védőfaktoroknak nevezik. Ilyenek lehetnek például:

• Pozitív társas támogatás
• Hit, lelkiség
• A család felé érzett felelősség
• Ha a hívónak vele élő gyermekei vannak vagy gyermeket vár
• Elégedett az életével
• Képes tesztelni a valóságot
• Pozitív megküzdési készségek
• Pozitív problémamegoldási készségek
• Pozitív terápiás kapcsolat

Nem könnyű valakit arról kérdezni, fantáziál-e öngyilkosságról vagy van-e erre vonatkozó szándéka, terve vagy kísérlete. Néha a hívó közvetlenül az öngyilkosság témájával nyit, de legtöbbször ez még nem kerül szóba a beszélgetés elején. Ha rákérdezünk, hogy a hívónak vannak-e öngyilkossági fantáziái vagy tervei, azzal nem tesszük valószínűbbé, hogy eszébe jut ilyesmi vagy megteszi. Sőt, a legtöbb hívó számára megkönnyebbülést és támogatást jelent, ha érzi, hogy az operátor törődik vele és ítélkezésmentesen próbálja feltérképezni azt a lelki fájdalmat és kétségbeesést, ami őt az öngyilkosság és más önbántalmazó viselkedések felé terelte. 

Minden öngyilkossági fantáziát és öngyilkossági fenyegetést komolyan kell venni.

Ha azt gyanítod, hogy a hívónak öngyilkos gondolatai lehetnek, megkérdezheted például ezt: „Reménytelennek érzi a jelent vagy a jövőt?” A reménytelenség – a jelennel és a jövővel kapcsolatban – nagyon gyakran kapcsolódik öngyilkos fantáziákhoz és önpusztító viselkedésekhez. Ehhez kapcsolódó érzések még a tehetetlenség, az értéktelenség érzése és a kétségbeesés.

Ha igennel válaszol, kérdezd meg…

„Felmerült önben, hogy meg akar halni?”  A legtöbb esetben az öngyilkosság tervezését és végrehajtását öngyilkos fantáziák előzik meg. Ezekben megjelenik a halálvágy (szándék) és ennek oka (motiváció). Ezért alapvető fontosságú kideríteni, vannak vagy a közelmúltban voltak-e a hívónak öngyilkos fantáziái a testi egészségének változásához vagy bármely más jelentős pszichoszociális stresszhelyzethez kapcsolódóan.

Ha igennel válaszol, kérdezd meg…

„Mikor merültek fel önben ezek a gondolatok? Van konkrét terve, hogy hogyan akarja megölni magát?” A legtöbb emberben olyankor merül fel az öngyilkosság gondolata, ha negatív életesemények vagy pszichoszociális stresszorok hatására nem képesek megküzdeni az élethelyzetükkel és elvesztik kontrolljukat a szituáció felett. Fontos tehát megérteni, mi okozza az öngyilkos gondolatokat és mi ezeknek a kontextusa. 

Volt valaha öngyilkossági kísérlete? A legtöbb olyan ember, akinek volt öngyilkossági kísérlete, nem próbálja újból megölni magát. De körülbelül 16%-uk megismétli a kísérletet egy éven belül, 21%-uk pedig egy-négy éven belül. Az ismételt öngyilkossági kísérletnél a személy általában halálosabb módszert választ – vagyis nagyobb az esélye, hogy meghal vagy súlyos károsodást szenved. Az öngyilkosságot megkísérlők körülbelül 2%-a az első kísérletet követő egy éven belül meghal. A korábbi öngyilkossági kísérlet alapján jósolható meg legjobban a szuicid viselkedés, beleértve a befejezett öngyilkosságot is. Az öngyilkosságot megkísérelt személyek 8-10%-a végül öngyilkosság következtében hal meg.  

„Most tervezi azt, hogy kárt tesz magában?”

Ha igennel válaszol, kérdezd meg…

Egy 0-tól 5-ig terjedő skálán mennyire erős a szándéka, hogy kárt tegyen magában?

Ha a válasz 3 vagy több, kérdezd meg…

„Van önnél most valami, amivel kárt tehet magában?”  Fontos felmérni, hogy a személy elkezdte-e már az öngyilkosságot, például elpróbálta-e, mit fog csinálni, begyűjtött egy csomó gyógyszert, beszerzett egy halálos fegyvert, búcsúlevelet írt stb.

Mivel a lelkisegély-szolgálatok egyik fő célja az öngyilkosság-megelőzés és a hívó lehető leghatékonyabb támogatása, az operátor kifejezheti afölötti aggodalmát, hogy a hívó élete veszélyben forog és feltérképezheti azt, milyen közvetlen segítség érhető el a számára (ez országfüggő).  

Az operátor megkérdezheti a klienst, hogy hívjon-e hozzá egy sürgősségi szolgálatot. Ha a kliens ezt visszautasítja, az operátor ismét megpróbálja feltérképezni, miért akar a hívó öngyilkos lenni.  

Ha a hívó továbbra is aktívan öngyilkosságot tervez, próbáld meg ismét továbbirányítani egy sürgősségi szolgálathoz. Ha beleegyezik, hogy lépések történjenek az öngyilkosság megelőzése érdekében, két lehetőség van, amit átbeszélhetsz vele: 

A. opció

Megbeszéled a hívóval, hogy ő maga fordul sürgősségi szolgálathoz. 

Elmondhatod neki, milyen lehetőségek állnak a szuicid állapotban levő személyek rendelkezésére: 

• Hívhat magához mentőt a 112-es hívószámon.
• Felhívhat egy öngyilkosság-megelőzésre specializálódott segélyvonalat (ha van ilyen)

B. opció

Megbeszéled a hívóval, hogy te hívod ki hozzá a mentőt. 

Ha a hívó szeretné, hogy megelőzzék az öngyilkosságát, de nem érzi magát képesnek az A. opcióban leírt lépéseket megtenni, a következőket teheted: 

• Maradj vonalban/csetben és folytasd a beszélgetést a hívóval.
• Ajánld fel, hogy kihívod hozzá a mentőket. 

Ha a hívó beleegyezik, hogy kihívd hozzá a mentőt, akkor tedd föl neki az alábbi kérdéseket és írd le a válaszait: 

• „Meg tudja mondani, hol van most?” vagy „Hová küldjem a mentőt?” 
• „Mi a neve a legutóbbi helynek/városnak, ahol tartózkodott?” – Lehetőleg tudd meg a pontos címet (utca, házszám), tájékozódási pontok, és/vagy pontos helyszín. 
• „Milyen telefonszámot adhatok meg a mentőknek?” Lehetőleg mobilszámot adjon, de bármilyen telefonszám megfelel, amelyen a mentők elérhetik a klienst, különösen, ha távoli vagy elszigetelt helyen van. 
• „Milyen nevet mondhatok a mentőknek? Nem muszáj a saját nevét megadnia.” Ez segít a mentőknek megtalálni a klienst, ha kiérnek a helyszínre. 
• „El tudná mondani, pontosan hol és hogyan tervezte megölni magát?” – Fontos kideríteni, hogy a kliens esetleg olyan módon tervezett-e öngyilkosságot, ami másokat is veszélyeztet (beleértve a mentősöket).

Ha a kliens elegendő információt adott arról, hogy hol található, akkor mondd meg neki, hogy kihívod hozzá a mentőt. Ezután tedd az alábbiakat:

1. Tárcsázd a 112-t.
2. Mondd el nekik, miért telefonálsz.
3. Add meg a nevedet és egy telefonszámot, amin elérhetnek.
4. Add meg azokat az adatokat, amiket a hívó megadott, beleértve azt, hogy hol van a hívó, milyen számon érhető el, hogy hívják és/vagy hogyan tervezi megölni magát. 
5. Kérd meg a mentőket, hogy hívjanak vissza, miután kiértek a klienshez, mert nagyon aggódsz érte. 
6. Lépj kapcsolatba a szupervízorotokkal vagy a telefonos stáb koordinátorával és mondd el neki, mi történt. Egy ilyen stresszes helyzet után nagyon fontos, hogy az operátor tudjon ventillálni. 

Erőszak vagy azzal való fenyegetés 

Az LMBTQI+ hívók esetében egy másik lehetséges krízishelyzet, ha családon belüli erőszak éri őket vagy fennáll a veszély, hogy valamifajta bántalmazás vagy erőszak áldozataivá válhatnak

Ha azonnali segítségre van szükség, a hívás általában azzal kezdődik, hogy felméred a szituációt és a hívó pontos helyzetét, a kockázatot, a szereplőket stb. Ezután az alábbiak következnek: 

• Támogatás: „Nagyon jól tette, hogy felhívott minket.”
• Egyértelmű visszajelzés arról, mi fog történni.
• Segítség és a lehetőségek feltérképezése: „Önnek azonnali segítségre van szüksége.” „Nézzük meg együtt a lehetőségeket.” 

A fókusz ekkor átválthat a hívó támogatásáról a konkrét akcióterv kidolgozására. Ha a hívó azt mondja, hogy családon belüli erőszak vagy azzal való fenyegetés miatt veszélyben van, megkérdezheted, hogyan kezeli ezt a helyzetet.

• Kifejezheted, hogy aggódsz a hívó biztonságáért. 
• Felajánlhatod, hogy felhívod neki a 112-es segélyhívó számot vagy a családon belüli erőszak áldozatai számára működtetett segélyvonalat (ez országfüggő).  
• Ha a hívó azt mondja, hogy nem szeretne segítséget kérni, tiszteletben kell tartanod ezt a döntését. Ebben az esetben továbbra is támogasd és erősítsd a kapcsolódást kettőtök közt.

Ha a hívó beleegyezik, hogy segítséget kérjen, két lehetőség van, amit átbeszélhetsz vele: 

A. opció

Megbeszéled a hívóval, hogy ő maga fordul sürgősségi szolgálathoz. 

Elmondhatod neki, milyen lehetőségek állnak a családon belüli erőszak áldozatainak rendelkezésére: 

• Felhívhatja a 112-es segélyhívó számot.
• Kapcsolatba léphet egy családon belüli erőszak áldozatait segítő szervezettel.

B. opció

Megbeszéled a hívóval, hogy te hívsz hozzá segítséget. 

Ha a hívó beleegyezik, hogy segítséget hívjál hozzá, akkor tedd föl neki az alábbi kérdéseket és írd le a válaszait. Ha a hívó nem adja meg ezeket az információkat, nem tudsz továbblépni.

Ha a hívó megadja az általad kért személyes adatokat, akkor megállapodhatsz vele, hogy segítséget hívsz hozzá.  

 Ezután tedd az alábbiakat:

1. Tárcsázd a 112-t.
2. Mondd el nekik, honnan telefonálsz.
3. Tájékoztasd őket, hogy egy kliens kért meg, hogy hívjál hozzá segítséget.
4. Add meg a nevedet és egy telefonszámot, amin elérhetnek.
5. Add meg azokat az adatokat, amiket a hívó megadott, beleértve azt, hogy hol van a hívó, milyen számon érhető el, hogy hívják és/vagy milyen közvetlen veszély fenyegeti. 
6. Lépj kapcsolatba a szupervízorotokkal vagy a telefonos stáb koordinátorával, mondd el neki, mi történt, és ventillálj.
   

Ha gyermek kér segítséget

Kivétel nélkül minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy védelmet kapjon a bántalmazás ellen. 

A gyermekvédelmi szabályzat célja, hogy megfelelő lépéseket lehessen tenni, ha azt gyanítjuk, hogy egy 18 év alatti személyt szülei, gyámjai, gondozói, felnőtt látogatók, illetve más felnőttek vagy gyermekek bántalmaznak vagy fennáll ennek a veszélye.

• A gyermek fizikai bántalmazása: a szülő vagy más, a gyermekért felelős, fölötte hatalommal bíró vagy az ő bizalmát élvező felnőtt a saját kontrollja alá eső helyzetben a gyermekkel folytatott interakció vagy annak hiánya következtében valós vagy potenciális kárt okoz a gyermekben. Ez lehet egyetlen eset vagy események sorozata. 
• Szexuális bántalmazás: egy másik személy saját vagy valaki más szexuális vágyainak kielégítésére vagy szexuális izgatására használ fel egy gyermeket. 
• Az érzelmi bántalmazás rendszerint a szülő/gondviselő és gyermek kapcsolatára általában jellemző, nem pedig konkrét eseményre vagy eseménysorozatra vonatkoztatható. Olyankor beszélünk érzelmi bántalmazásról, ha a felnőtt nem elégíti ki a gyermek fejlődéséhez szükséges szeretet, elismerés, következetesség és biztonság iránti igényt. Ha nem társul a bántalmazás más formájával, ritkán vannak testi jelei vagy tünetei. 
• Elhanyagolás: ha a gyermek fejlődése jelentős kárt vagy hátrányt szenved amiatt, hogy nem jut hozzá megfelelő élelmezéshez, ruházathoz, meleghez, higiéniához, intellektuális stimulációhoz, felügyelethez és biztonsághoz, nem kap megfelelő kötődést és/vagy szeretetet a felnőttek részéről, és/vagy orvosi ellátást. 
• Ha egy hívásoddal kapcsolatban gyermekbántalmazás vagy elhanyagolás gyanúja merül fel, az első adandó alkalommal értesítsd a szupervízort.

Ha a megfelelő segítség azt igényli, hogy a gyermek hívó feladja anonimitását, mindenképpen tájékoztatnod kell őt erről és lehetséges következményeiről, hiszen könnyen lehet, hogy pont az anonimitás lehetősége miatt fordult lelkisegély-szolgálathoz. A kettőtök közötti kapcsolat törékennyé válhat, ha te ragaszkodsz hozzá, hogy feladja az anonimitást. Nyújts teljes körű tájékoztatást a gyermeknek, mivel a hívó anonimitása csak az ő tájékoztatáson alapuló beleegyezésével törhető meg, és így a gyermek valamilyen szinten ura marad a helyzetnek. Ha nem megfelelő érzékenységgel közelítesz ehhez a témához, előfordulhat, hogy a gyermek megszakítja a hívást vagy téves információt nyújt. 

A legtöbb országban az a törvény, hogy ha tudod egy gyermek személyazonosságát és úgy ítéled meg, hogy közvetlen veszélyben van, kötelességed értesíteni a helyi hatóságokat (gondossági kötelezettség). Elképzelhető, hogy a gyermek közvetlen veszélyben van ugyan, de nem akarja, hogy az operátor segítséget (például mentőt) hívjon hozzá, vagy nem hajlandó megadni a segítség hívásához szükséges adatait. Ilyenkor át kell gondolnod, tudsz-e olyan módon segítséget kérni, amihez nem kell megtörnöd a gyermek anonimitását.  

Egyes helyzetekben el kell fogadnod, hogy nem tudsz megfelelően segíteni a gyermeknek. De még ha nem is hajlandó a hívó más helyről segítséget kérni, erősítsd meg, hogy itt a lelkisegély-vonalon bármikor szívesen meghallgatjuk. 

Krízishelyzetek (összefoglalás)

1. Mérd fel a helyzet súlyosságát. Szükség van beavatkozásra? Inkább a tényekre kérdezz rá, mint az érzésekre. 
2. Támogasd a hívót.
3. Mondd meg a hívónak, mi fog történni.
4. Maradj a hívóval, amíg a megfelelő segítség meg nem érkezik.
5. A krízishívás stresszes helyzet – utána hívd fel a szupervízort és beszéljétek meg.