Hogyan gondolkozzunk az identitásfejlődés modelljeiről (olvasmány)
Számos elméleti modell született, amely az LMBTQI+ identitások fejlődését és a coming out fázisait írja le. Ezek az alábbi módon lehetnek hasznára a mentálhigiénés szakembereknek:
- Segíthetnek áttekinteni azt a folyamatot, amelyen az LMBTQI+ kliensek keresztülmennek
- Segíthetnek megállapítani a coming out folyamat fő kihívásait és kríziseit
- Segíthetnek felismerni, mikor van szükség különleges támogatásra és beavatkozásra.
Fontos, hogy a mentálhigiénés szakemberek ismerjék ezeket a modelleket és tudják őket használni. Abból a szempontból is hasznosak, hogy ezekre hivatkozva megerősíthetjük a klienst: nincs egyedül, ő nem valamiféle „torzszülött”; amin most keresztülmegy, teljesen általános és sokan mások is átélik.
Fontos azonban, hogy ezeket a modelleket ne tekintsük „menetrendnek” vagy útmutatónak, amelyet minden egyes coming out folyamatnak követnie kell, inkább csak eszköznek, amelynek a segítségével jobban megérthetjük kliensünk aktuális helyzetét.
| Ne feledjük: a szexuális és nemi identitás komplex, többdimenziós, egyedi és gyakran nehezen behatárolható folyamat. Figyelembe kell venni az egyén megélésének kognitív, kulturális, társadalmi és családi körülményeit és ezeknek kontextusában tekinteni a szexuális identitás fejlődésére és a coming outra. |
- Nem mindenki ugyanolyan sebességgel vagy ugyanolyan sorrendben halad végig a coming out állomásain. Vannak, akik már nagyon fiatalon tudatában vannak identitásuknak, mások nem; maga a folyamat lehet fokozatos vagy nagyon hirtelen.
- A coming out nem egy végpont, hanem egy folyamat. Valahányszor az egyén új helyzetbe kerül (pl. új emberekkel találkozik, munkahelyet vált, beiratkozik egy tanfolyamra stb.), ismét döntést kell hoznia, kifejezi-e az identitását és ha igen, hogyan, tervez-e coming outolni vagy sem.
- A coming out több folyamat is lehet, hiszen egyeseknek egynél több LMBTQI+ identitása is van (ilyenek például a transznemű leszbikusok). Ezek a folyamatok nem feltétlenül egyszerre zajlanak, tehát elképzelhető, hogy valaki ugyanabban a közegben a két különböző identitásával különböző időpontokban coming outol. Másoknak élete során változik az identitása vagy időbe telik, míg rátalálnak a hozzájuk legjobban illőre és ezért coming outolnak többször.
Fennáll a veszélye, hogy a mentálhigiénés szakember megpróbálja rábeszélni LMBTQI+ kliensét a coming outra az önelfogadási folyamat részeként. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy outnak lenni „jó”, „egészséges”, az önmagukat nyíltan vállaló emberek boldogok, míg rejtőzködni „rossz” és „káros az egészségre.” Sokan feltételezik, hogy az LMBTQI+ emberek boldogtalanok, míg el nem érik a „végső” állapotot, amikor mindenki előtt teljes mértékben vállalják magukat. Valójában a coming outnak nincs „végső” állapota, és mindenki máshogy éli meg az önfelvállalást. Az előbújás folyamata tele van kihívásokkal, de nem szabad fekete-fehéren gondolkodni róla. A folyamat korai szakaszaiban sem feltétlenül érzi magát valaki rosszul vagy boldogtalannak, nagyon sok örömet tartogatnak ezek is. Az LMBTQI+ embert nem kell ezektől a korai szakaszoktól „megmenteni”. A coming out bináris felfogása könnyen vezetheti oda a mentálhigiénés szakembert, hogy megmentő próbál lenni, de igyekezz ezt elkerülni.
