Az LMBT identitásfejlődés és a coming out modelljei (olvasmány)

Az idők során a kutatók és gyakorlati szakemberek különböző elméleti modelleket dolgoztak ki a szexuális irányultság és a nemi identitás fejlődésére. Ilyenek például:

• Szakaszalapú modellek (pl. Cass, Fassinger, Savin-Williams, Troiden): ezek egy lineáris haladást tételeznek fel onnantól, amikor az egyén még nincs tisztában szexuális irányultságával, az identitás felfedezésén és megtapasztalásán át egészen az identitás integrálásáig; 
• Életút-alapú és más nem-lineáris modellek (D’Augelli, Fox, Klein, Rhoads): az identitásfejlődés konkrét folyamataira koncentrálnak a kulturális-társadalmi közeg és az életút kontextusában;
• Eltérő megközelítések a szexuális irányultság és a nemi identitás fejlődéséhez (Boykin, L. S. Brown, Clare, Diaz, Raffo, Wilson): az LMBT identitást és annak fejlődését más pszichoszociális identitásokhoz (rassz, kultúra, társadalmi helyzet, fogyatékosság stb.) kapcsolódva írják le. 

A szexuális irányultság (LMB) identitásfejlődési modelljei 

A szexuális irányultság alapú identitás egyik első fejlődési modelljét Vivian Cass dolgozta ki (1979). Ez a modell hat szakaszra osztja azt a folyamatot, amelynek során egy egyén fontolgatja, majd végül magáévá teszi a leszbikus, meleg vagy biszexuális identitást. 

• 1. szakasz – identitás-zavarodottság: A személyben felmerül, hogy esetleg nem heteroszexuális. Sok különböző érzés és gondolat kavarog benne, össze van zavarodva, gyakran tagadja az érzéseit. 
• 2. szakasz – identitás-összehasonlítás: A személy elfogadja a lehetőséget, hogy esetleg LMB, és szembesül azzal, hogy ez elszigetelődéshez vezethet.
• 3. szakasz – identitás-tolerancia: A személy egyre inkább elfogadja, hogy LMB lehet, és kicsit jobban tolerálja ezt az identitást. Ebben a szakaszban csökkenhet a zavarodottság és a kétségbeesés, de a személy elszigetelődhet és elidegenedhet környezetétől, ahogy identitása egyre távolabbra kerül annak normáitól. Ebben a szakaszban a személy gyakran keresni kezdi a kapcsolatot más LMB emberekkel.

• 4. szakasz – identitás-elfogadás: A személynek sikerült megoldania a legtöbb kérdést a szexuális identitására vonatkozóan, elfogadja magát leszbikusként, melegként vagy biszexuálisként, és egyre több kapcsolata van az LMB közösséggel. 
• 5. szakasz – identitás-büszkeség: A személy elkezd büszke lenni arra, hogy az LMB közösség része, és egyre inkább elmélyül az LMB kultúrában. Heteroszexuális csoportokkal viszont egyre kevesebb a kapcsolata; néha dühös rájuk vagy akár teljesen elutasítja őket. 
• 6. szakasz – identitás-szintézis: A személy integrálja szexuális identitását az énképébe, amelynek a szexuális irányultság már csak egy része a sok közül. A folyamat során megjelent érzések (düh, büszkeség stb.) intenzitása csökkenhet, a személy LMB és heteroszexuális közösségekben is önmaga tud lenni. A személy nyilvánosság előtt és magánéletben mutatott arcai jobban összhangba kerülnek egymással. 

Cass modelljével a legnagyobb probléma, hogy az egyes szakaszokat fixnek tekinti, míg ma dinamikusabb és fluidabb folyamatként tekintünk a szexuális identitás fejlődésére. Ezért érdemes megismerni Dillon frissebb (2011), többdimenziós modelljét, amely az egyéni és a közösségi aspektusokat is figyelembe veszi. Ő öt, egymást nem lineárisan követő és rugalmasan kezelendő fázist különböztet meg:  

• Kötelező heteroszexualitás
• Aktív felfedezés
• Diffúzió
• Elmélyülés és elköteleződés
• Szintézis

Dillon, Worthington, Moradi, B. (2011). Sexual identity as a universal process. A tanulmány itt olvasható. 

A nemi identitás (transzneműség) fejlődési modelljei

Mielőtt valaki önmagát nemileg diverz vagy transz emberként azonosítja, hosszú évekig igyekszik felderíteni és elemezni önmagát mind interperszonális, mind intraperszonális szinten. Mivel a transz emberek gyakran több kisebbséghez is tartoznak és a tranzíció miatt speciális nehézségekkel kell szembenézniük, Aaron Devor (2008) transznemű identitásfejlődési modellje 14 lehetséges szakaszt különböztet meg a teljes orvosi nemváltásig. Fontos hangsúlyozni, hogy számos transznemű ember nem akarja vagy nem tudja végigvinni a tranzíció teljes folyamatát, különböző okoknál fogva: országukban nincs rá lehetőség, nincs rá pénzük, egészségügyi problémáik vannak stb. Ennek a modellnek a szakaszai kicsit hasonló folyamatot mutatnak be, mint Cass szexuális irányultságot leíró modellje: 

• Egyes szakaszokban a zavarodottság dominál
• Vannak szakaszok, amikor az egyén összehasonlítja magát másokkal, akik ezzel az identitással élnek
• Az egyén először csak tolerálja nemi identitását, mielőtt teljesen elfogadná azt

Az egyik fontos különbség a nemi megerősítő/tranzíciós folyamat, amely önmagában is egy utat jelent: a tranzíció utáni nemi identitás elfogadása és személyiségbe való integrálása is hosszú ideig tarthat. 

Pinto és Moleiro transznemű identitásfejlődési modelljének (2015) előnye, hogy nem patologizálja a transz identitást. A tranzíciót öt szakaszra bontja, függetlenül az életkorhoz kapcsolódó tapasztalatoktól. 

• Az első szakasz itt is a zavarodottság: az egyén szeretné definiálni önmagát, válaszokat keres. 
• A második a felfedezés szakasza, amikor az egyén rájön, hogy a születéskor kijelölt neme nem feltétlenül azonos megélt nemével. 
• A harmadik szakaszban az egyén a tranzíció lehetőségeit fontolgatja.
• A negyedikben elfogadja transz identitását és a tranzíció választott útját.
• Az utolsó szakaszban a transz identitást integrálja személyiségébe. 

Általában az egész folyamat azzal kezdődik, hogy az egyén disszonanciát tapasztal teste és megélése között. Már kora gyermekkorában szembesül azzal, hogy tapasztalatai és megélt neme nem illeszkedik a testi jegyeihez. A pubertás különösen felkavaró élmény lehet, a bekövetkező változások gyakran negatív érzéseket keltenek a fiatalban a teste iránt. Ez különösen erős lehet a női testben élőknél a másodlagos nemi jegyek és a menstruáció megjelenésekor. A disszonancia érzése megjelenik például abban, ahogy a transz ember viszonyul az öltözködéssel kapcsolatos elvárásokhoz (hiszen az öltözködés a nem kifejezésének egy explicit módja), illetve bizonyos tevékenységekhez. Ha azonban nem kap támogatást, a disszonancia ezen érzései elfojtva vagy legalábbis elrejtve maradnak, legalább a felnőttkor kezdetéig. Ebben a modellben fordulópontot jelent a tranzíció kezdete – ami a személy által választott bármilyen fajta tranzíciót jelenthet, – mivel a személy ekkor kezdi elfogadni nemi identitását és aszerint élni.