A coming outot befolyásoló tényezők – az identitás metszetei (olvasmány)

A coming out nem egyszerűen az önelfogadásról szól, hanem olyan választás, amelyet gyakran befolyásol a személy rassza, etnikuma, életkora, foglalkozása, közössége, illetve az, hogy mennyire képes megküzdeni a lehetséges következményekkel (a mentális egészségére, emberi kapcsolataira stb. nézve).

Életkor

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és nemileg sokszínű emberek tapasztalatai jelentősen különbözhetnek az életkoruktól függően. Életútjukat jelentős mértékben befolyásolja az, milyen korban éltek és bújtak elő: ezen múlhat például, milyen szóval írják le identitásukat, mennyire vállalják fel és fejezik ki azt, vannak-e gyerekeik, vagy akár az is, hogy mennyire vesznek részt az aktivizmusban. 

Fiatalok

Az LMBTQI+ fiataloknak gyakran vannak nehézségeik az iskolában szexuális irányultságuk, nemi identitásuk és/vagy nemi önkifejezésük miatt: az előítéletek miatt társaik, tanáraik, szüleik és tágabb környezetük gyakran kirekeszti vagy bántalmazza őket. Emiatt gyakoribb körükben a szerhasználat és az olyan hosszú távú következmények, mint a poszttraumás stressz. Az LMBTQI+ identitással járó társadalmi stigma miatt gyakori a nyomás a fiatalokon, hogy heteroszexuális kapcsolatokat hozzanak létre és titkolják szexuális irányultságukat – ezért sokan megpróbálnak „rejtőzködni” vagy kerülik a társaikat. Azoknál a fiataloknál, akik nagy erővel próbálják eltitkolni vagy tagadni szexuális irányultságukat, gyakoribb a nem kívánt terhesség, a nem biztonságos szex, az egészségügyi kockázatot jelentő viselkedések, a mások elleni erőszak, a mentálhigiénés problémák és az öngyilkossági kísérlet. 

A szülők gyakran negatívan reagálnak gyermekük szexuális irányultságára és nemi identitásának kifejezésére. A támogató család védőfaktor lehet a kisebbségi stresszel szemben, ám még jóindulatú heteroszexuális szülők sem feltétlenül látják át eléggé a heteroszexizmust és a ciszgenderizmust, illetve túlságosan internalizálták a hagyományos patriarchális társadalom heteroszexista normáit ahhoz, hogy megvédjék ezektől gyermeküket. A közeli barátokkal való szoros kapcsolat enyhíti a családi elutasítás miatti fájdalmat és/vagy a társadalom heteroszexizmusának hatását, ezért a szexuális identitás felderítésében és fejlődésében kulcsszerepet játszanak az erős barátságok. 

Idősek

Azok számára, akik a 20. században nőttek fel, amikor az LMBTQI+ emberek jogai még se szakmai, se politikai, se intézményes szinten nem érvényesültek, a coming out veszélyeket rejtett, főleg a kevésbé elfogadó közegekben. 2000 előtt csak nagyon kevés transz ember ment végig a tranzíciós folyamaton. Az idősebb LMBTQI+ emberek a múltbeli traumák miatt gyakran nem szívesen bújnak elő. Olyanok is vannak köztük, akiket régen a szexuális irányultságot megváltoztatni szándékozó eljárásoknak (úgynevezett konverziós vagy reparatív terápiának) vetettek alá. 

A mentálhigiénés szakemberek és szolgáltatók az idős embereket gyakran aszexuálisnak tekintik és nem veszik figyelembe a szexualitással és nemi identitással kapcsolatos tapasztalataikat. Pedig a szexualitás és a nem az egyén identitásának, énképének és kapcsolatainak fontos része marad időskorban is. Például a szociális szolgáltatók egy része úgy véli, hogy az időseknek nem fontos a szex, hogy ez egyébként is magánügy, vagy hogy csak fiatalok azonosítják magukat LMBTQI+-ként, ez a kisebbség az idősek körében nincs jelen (Novotná, 2016). 

Az LMBTQI+ idősek nemcsak láthatatlanok, hanem gyakran elszigeteltek is: többségüknek nincs gyereke, és sajnos az LMBTQI+ közösségekre is jellemző a fiatalság és a szépség kultusza. A mentálhigiénés szakembernek ezért figyelemmel kell lennie az LMBTQI+ idősek speciális nehézségeire: ilyen a közösségi támogatás és családtagok hiánya, a szegénység, anyagi nehézségek, erősebb szégyenérzet, trauma, depresszió, magány és elszigeteltség. 

Vallás

Sok kliens olyan vallásos közegből érkezik, ahol az LMBTQI+ identitás, a tranzíció vagy a nemi megerősítő folyamat bűnnek számítanak. A terapeutának abban kell segítenie kliensét, hogy elfogadja szexuális irányultságát, nemi identitását és/vagy nemi önkifejezését és túllépjen az internalizált homo-, bi- vagy transzfóbián; ugyanakkor tudatában kell lennie, hogy egyes családok talán sosem jutnak el eddig az elfogadásig. Előfordul, hogy a hívő LMBTQI+ kliens talál egy progresszív vallási közösséget, amely elfogadja őt, máskor viszont inkább rejtőzködik vagy olyan életformát választ, amelyben a szexualitás és a nem kifejezése kevésbé lényeges. 

Trauma

Az LMBTQI+ emberek által gyermekkorban vagy kamaszkorban átélt pszichés trauma (fizikai vagy lelki erőszak, szexuális abúzus stb.) teljes működésükre hatással van. A trauma gyakran abból fakad, hogy az egyén olyan mértékű stresszt él át, amivel nem képes megbirkózni vagy az eseménnyel kapcsolatos érzéseket nem képes integrálni. A traumát okozhatja egyetlen esemény vagy események sorozata, amelyek több héten, éven vagy akár évtizedeken keresztül csapódnak le, mialatt a személy a közvetlen körülményekkel próbál megküzdeni, és ez súlyos, hosszú távú hatásokkal jár. Ezért nagyon fontos figyelembe venni, hogyan befolyásolhatja a trauma a coming outtal kapcsolatos döntéseket.

Az identitás metszetei

• Kulturális, etnikai, faji és politikai háttér

Különböző közösségek különbözőképpen tekintenek a melegségre és a hagyományostól eltérő nemi identitásokra. Van, ahol furcsaságnak tartják, máshol hallgatólagosan elfogadják, de nem beszélnek róla. Megint máshol viszont bűnnek számít és egyes országokban a törvény bünteti (akár halálbüntetéssel is). Terapeutaként vedd figyelembe, honnan jött a kliensed – az előbújás hordozza-e annak a veszélyét, hogy közössége kirekeszti vagy akár veszélybe kerül az élete.

Fontos figyelembe venni a kliens további identitásait is. A különböző faji és etnikai csoportokban a coming out megélése eltérő lehet. A nem-fehér LMBTQI+ fiataloknak például még fehér társaikénál is nehezebb döntés lehet a coming out, hiszen számukra a család és a közösség alapvetően fontos ahhoz, hogy megküzdjenek a társadalmi szintű rasszizmussal (ilyen helyzetben vannak például a roma LMBTQI+ fiatalok). A kulturális sokszínűséget és a kultúra egyre nagyobb ütemű változását befolyásolja a migráció is. Ha egy transznemű ember teste eltér attól, amilyen neműként az irataiban szerepel, az megnehezítheti számára a határok átlépését. Az is előfordul, hogy a másik országban nem kap egészségvédelmet és hormonterápiát, vagy egyenesen bűnözőnek tekintik. 

• Testi, érzékszervi és kognitív-érzelmi fogyatékosság 

A fogyatékossággal élő LMBTQI+ személyek sokféle nehézséggel találkoznak mind a fogyatékossághoz, mind a szexuális irányultsághoz vagy nemi identitáshoz/önkifejezéshez kapcsolódó stigma miatt. Mivel a társadalomban az a kép él a fogyatékossággal élőkről, hogy magányosak és nincsenek szexuális vágyaik, a fogyatékossággal élő LMBTQI+ emberek láthatatlanok. Az előítéletek énképüket is negatívan befolyásolhatják, és ettől még inkább elveszítik autonómiájukat, cselekvőképességüket, szexualitásukat és önbizalmukat. Gyakran éreznek nyomást arra, hogy legalább szexualitásuk és nemük szempontjából „normálisak” legyenek, ezért igyekeznek a társadalom nemi ideáljaihoz és elvárásaihoz alkalmazkodni. A társadalom például elvárja a férfiaktól, hogy erősek és függetlenek legyenek, de egy fogyatékossággal élő gyakran nehezen tud ennek az elvárásnak megfelelni; ugyanakkor a nőktől gyengeséget és alkalmazkodókészséget vár el a társadalom, amit viszont a fogyatékossággal élő LMBTQI+ embereknek nehéz elkerülniük.