Az egészségre gyakorolt káros hatások (olvasmány)
Az internalizált homofóbia az egyik legnagyobb kockázati tényező az LMB emberek körében, amely különböző negatív következményekkel jár a testi-lelki egészségre és jóllétre nézve (pl. Berg et al., 2016). Kutatások bizonyítják, hogy az internalizált homofóbia pozitív korrelációt mutat a depresszióval és a szorongással (pl. Mereish&Poteat, 2015), az öngyilkos gondolatokkal és viselkedéssel, különösen LMB serdülőknél és időseknél (pl. Livingston et al., 2015), a szerhasználattal és a kockázatos szexuális viselkedéssel (pl. Herrick et al., 2013), illetve olyan interperszonális problémákkal, mint a társas kapcsolatok lecsökkenése, a szexuális vágy hiánya vagy a párkapcsolati intimitás nehézségei (Meyer &Dean, 1998; Wight, LeBlanc, &Badgett, 2013).
Bár az eddig áttekintett tanulmányok többségükben leszbikusok és melegek tapasztalataira támaszkodtak, a közelmúltban biszexuálisokkal végzett kutatások kimutatták, hogy az internalizált bifóbia is pozitívan korrelál a pszichés distresszel (Brewster &Moradi, 2010; Brewster et al., 2013). Bizonyítékok vannak arra is, hogy a stigmatizációtól való félelem és az internalizált bifóbia negatívan korrelál a biszexuális emberek pszichés jóllétével (Balsam & Mohr, 2007; Sheets & Mohr, 2009).
A transzneműek a lakosság erősen stigmatizált csoportja. Ezért hajlamosak internalizálni a társadalom normatív attitűdjeit, és ez negatívan hat mentális egészségükre. Ráadásul a transzneműek között is vannak leszbikusok, melegek és biszexuálisok, akik emiatt további stigmát és internalizált homo/bi/transzfóbiát élhetnek meg. Bockting és munkatársai (2013) pozitív korrelációt találtak a társadalmi stigma és a depresszió, szorongás és szomatizálás között transznemű embereknél. Az internalizált transzfóbia növeli az öngyilkossági kísérlet valószínűségét (Perez-Brumer et al., 2015). A személy saját transznemű identitása miatti szégyen pozitívan korrelál a saját megítélése szerinti stresszel, depresszív tünetekkel és a szociális szorongás tüneteivel (Testa et al., 2015), akárcsak a más transznemű emberektől való elszigetelődés (Scandurra et al., 2017).
A kutatások azt is kimutatták, hogy a védőfaktorok jelenléte (mint a pozitív megküzdési stratégiák, a közösséghez való kapcsolódás, a barátoknak való előbújás és a társas támogatás) enyhítheti az internalizált homofóbia hatását az LMBTQI+ emberek pszichés állapotára.
Az internalizált homo-/bi-/transzfóbia nem betegség, nem is személyiségvonás vagy egy egyéni állapot, hanem válasz olyan külső körülményekre, mint az LMBTQI+ emberek elnyomása és marginalizációja. Az internalizált homofóbia leküzdése fontos lépés a leszbikus, meleg és biszexuális emberek coming out folyamata során, és mentálhigiénés szakemberek szerint alapvető feltétele a mentális egészségnek és jóllétnek.
A mentálhigiénés tanácsadás vagy pszichoterápia enyhítheti az internalizált homo-/bi-/transzfóbia negatív hatását az egyén énképére. A tanácsadóknak és terapeutáknak dolgozniuk kell az egyén szexuális irányultsága vagy identitása fölötti szégyenérzetén, segíteni neki a stigmatizáló tapasztalatokból fakadó negatív érzések átalakításában és abban, hogy a bináris nemi felfogás által kevésbé korlátozott énképet alakítson ki. Az ilyen egyéni munkának hatásos alternatívája lehet a csoportos terápia. Természeténél fogva a csoport erősíti a tükrözési folyamatokat, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyén innovatív és kreatív módon alakítsa át énképét (Amodeo et al., 2017), megerősödjön és reziliencia-stratégiákat fejlesszen ki (Amodeo et al., 2018).
Az LMBTQI+ emberek mentálhigiénés kockázatai
A leszbikus, meleg, biszexuális és/vagy transz embereket a heteroszexuálisokhoz képest nagyobb mértékben veszélyeztetik a mentálhigiénés problémák; ennek különböző okai vannak, többek közt a diszkrimináció és a mindennapok szintjén jelentkező egyenlőtlenségek. Az továbbiakban felsoroljuk a legfontosabb olyan területeket, amelyekkel az LMBTQI+ emberek mentális egészségével kapcsolatban foglalkozni kell.
