A kutatások egybehangzóan állítják, hogy az LMBTQI+ embereknek több mentálhigiénés problémájuk van, mint a cisznormatív heteroszexuálisoknak, leginkább az előző szövegben ismertetett okokból. Íme néhány a leggyakoribb problémák közül:
Depresszió – A kutatások egybehangzóan nagyobb arányban találtak jelentős depressziót, illetve (a depresszió diagnózisához nem elegendő) depresszív tüneteket LMBTQI+ embereknél, mint cisznormatív heteroszexuálisoknál.
Szorongás – A szorongáshoz kapcsolódó pszichológiai rendellenességek és állapotok a szociális szorongástól és általános szorongásos állapotoktól a pánikrohamokig és a fóbiákig terjednek. A depresszióhoz hasonlóan a szorongás és a szorongáshoz kapcsolódó betegségek is gyakoribban az LMBTQI+ emberek körében. A kutatók kapcsolatot találtak az internalizált homo/transzfóbia, a kisebbségi stressz és a szorongásos megbetegedések között az LMBTQI+ népességben.
Önbántalmazás és öngyilkosság – Az LMBTQI+ embereknél magas az önbántalmazás és az öngyilkosság kockázata. Ezek nem diagnosztizálható állapotok, hanem számos mentálhigiénés probléma potenciális velejárói. Egy 2011-es kutatás (Grant et al.) azt találta, hogy a nemileg sokszínű embereknek körülbelül 41%-a legalább egyszer megkísérelt öngyilkosságot. Az LMBTQI+ fiatalok különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból. A szuicid viselkedés rizikófaktorai a depresszió, szerhasználat, traumatikus élmények, elutasító környezet, biztonságos közeg hiánya az iskolában, társas támogatás hiánya, elutasító család és az erőszak. Ha viszont az LMBTQI+ embernek megfelelő családi és társas támogatás áll rendelkezésére, az védőfaktort jelent.
Szerhasználat – A kutatások szerint az LMBTQI+ embereknél magasabb az alkohol- és drogfogyasztás. A szerhasználat a kisebbségi stressz és lelki szenvedés enyhítésére szolgál, és/vagy sokan a diagnosztizálatlan pszichés problémákat próbálják kezelni, enyhíteni vele.
Trauma – Bármely traumatikus élmény negatív hatással lehet a mentális egészségre. Az LMBTQI+ embereknél komoly a veszélye, hogy trauma éri őket vagy áldozattá válnak, ha elutasítják, bántalmazzák vagy zaklatják őket szexuális irányultságuk, nemi identitásuk vagy nemi önkifejezésük miatt. A traumatikus események poszttraumás stressz-szindrómához (PTSD) vezethetnek és kötődési nehézségekkel, depresszióval, szorongással, önbántalmazással, öngyilkossággal és kockázatos viselkedésekkel járhatnak együtt. A traumát nem feltétlenül egyetlen esemény okozza, van, hogy a személy hosszú időn át folyamatosan bántalmazásnak vagy más ártalmas helyzetnek van kitéve.