Internalizált homofóbia/bifóbia/transzfóbia (olvasmány)

A negatív társadalmi attitűdök napi szinten befolyásolják az LMBTQI+ emberek életét. Ezért előfordul, hogy ők is magukévá teszik a szexuális irányultsághoz kötődő stigmát. Amikor egy leszbikus, meleg, biszexuális vagy nemileg sokszínű ember maga is azonosul a társadalom negatív attitűdjeivel és elfogadja azokat saját magára nézve, internalizált homofóbiáról, bifóbiáról vagy transzfóbiáról beszélünk. Ez megnyilvánulhat abban, hogy az egyén szégyent vagy bűntudatot érez, nem szívesen osztja meg másokkal szexuális irányultságát/nemi identitását, alacsony az önértékelése, kevesebbnek hiszi magát másoknál, erkölcsi és vallási alapon elítéli saját identitását stb. 

Vallás

Az internalizált homofóbia/bifóbia/transzfóbia olykor szorosan kapcsolódik a vallásos közeghez és hithez, különösen olyan vallások esetén, amelyek nem fogadják el vagy egyenesen elítélik az LMBTQI+ embereket. Egyes kutatások szerint az internalizált homofóbia szintje magasabb a vallásos, mint a nem vallásos embereknél. 

Kelet-Európában, ahol az uralkodó vallás a kereszténység, a hívő LMBTQI+ emberek gyakran azt tanulják, hogy a többségétől eltérő szexuális irányultság/nemi identitás bűn, utálatosság, Isten akarata ellen való. Az ilyen közösségek problémásnak és elfogadhatatlannak tartják az azonos nemű vonzalmat és/vagy a nemi nonkonformizmust. Vannak vallási közösségek, amelyek elfogadják a nem-heteroszexuális identitást, de elítélik a „meleg életformát” élő embereket. A legtöbb konzervatív vallásos ember elutasítja azt, ha valaki a születéskor kijelölt nemétől eltérő nemben él vagy nemi helyreállító folyamaton megy keresztül.   

A hívő LMBTQI+ kliensek internalizálják a szégyent, a bűnösség és értéktelenség érzését, amit a környezetük közvetít feléjük. Önmagukat csökkent értékű embernek tekintik. Az öngyűlölet mély érzelmi konfliktus formájában jelenhet meg, és olykor fizikai önbántalmazáshoz vezet.  

A vallásos LMBTQI+ kliensek eltérnek abban, mennyire fogadják el szexuális/nemi identitásukat. Minél konzervatívabb vallási csoporthoz tartoznak, annál drasztikusabb döntéseket hoznak. Sokan úgy döntenek, hogy titkolják és elfojtják szexualitásukat vagy elmennek úgynevezett „reparatív terápiába”. (Érdemes utánanézned a „reparatív terápiának”, mivel ez továbbra is veszélyt jelent, bár számos országban illegális és az Európai Unió is be akarja tiltani.) 

Mások a kettős életet választják. Elsőre úgy tűnik, ez megkönnyebbülést jelent, de hamarosan kognitív disszonanciához vezet. A rejtőzködés és a kettős élet okozta nyomás és az élet különböző területeinek szétválasztása depressziót, szorongást és más érzelmi és testi tüneteket okozhat. 

A vallásos LMBTQI+ kliensek egy másik csoportja megtagadja vallásos identitását vagy akár magát a vallást is gyűlölni kezdi. Ennek ellenére a szégyen és bűntudat velük maradhat tudatos vagy tudatalatti szinten, mivel internalizálták a környezetüktől kapott üzeneteket.  

Önelfogadás szempontjából az ideális eredmény az lenne, ha a személy vállalja önmagát, feldolgozza az internalizált homo/bi/transzfóbiát, integrálja vallásos és szexuális identitását. Ennek azonban olykor feltétele egy új vallási közösség keresése, mivel az, amelyikhez a kliens tartozik, gyakran nem nyitott a homoszexualitással és/vagy nemi identitással kapcsolatos eltérő gondolatok elfogadására. A kliensnek ezen felül fel kell ismernie, hogy a szent szövegeknek többféle értelmezése lehetséges és van is, bár ezt elsőre fenyegetőnek élheti meg. Kelet-Európában nehéz lehet elfogadó vallási közösséget találni, mert sok országban nagyon kevés ilyen van vagy egy sincs. Szintén korlátozott az elérhető revizionista vagy queer teológiai szövegek elérhetősége ezeken a nyelveken. Ilyen esetekben segítőként kapcsolatba léphetsz keresztény LMBTQI+ szervezetekkel/csoportokkal vagy továbbirányíthatod a klienst valamelyikhez.