Kisebbségi stressz (olvasmány)
A stressz mindennapi tapasztalatunk: származhat jelentős eseményből (pl. egy szerettünk halála) vagy hétköznapi jelenségből (forgalmi dugó). Általában véve a stresszt úgy definiálhatjuk, mint a pszichofizikai egyensúly megbomlását annak következtében, hogy az egyén valamilyen (fizikai, pszichés vagy társadalmi) fenyegetést él meg önmaga vagy egy szerette ellen (Havelka, 1998). Az LMBTQI+ emberek a hétköznapi stresszhelyzeteken felül napi szinten találkoznak megbélyegzéssel, előítéletekkel és diszkriminációval, ami krónikus stresszhelyzetet teremt. Meyer (2003) szerint az LMBTQI+ emberek kisebbségi stresszt élnek meg; ez a kisebbségek tagjai által tapasztalt krónikus stressz, amelyet az előítélet, diszkrimináció, a társas támogatás hiánya és más tényezők okoznak. Az LMBTQI+ emberek hátrányos helyzetük miatt gyakrabban találkoznak olyan stresszes helyzetekkel, mint az erőszak, diszkrimináció és zaklatás, amelyek alacsonyabb önértékeléshez, bizonytalansághoz, fiziológiai és pszichés stresszhez vezetnek.
Az LMB kisebbségi stressz modellje
Meyer (2003) kisebbségi stressz modellje megpróbálja ábrázolni azt a folyamatot, amelyen keresztül a társadalmi eredetű stressz rombolja az LMB emberek mentális egészségét. A modell két alapfeltevése:
- A stressz társadalmi eredetű: objektív, külső események és körülmények váltják ki, amelyek a heteroszexizmus következményei és amelyek ellenséges környezetet teremtenek az LMB emberek számára.
- Ezeknek a körülményeknek a fennállása károsan hat a mentális egészségre.
- ábra. Meyer kisebbségi stressz modellje (Meyer, 2003, pp. 253)
A környezeti körülmények arra a társadalmi kontextusra vonatkoznak, amelyben a kisebbségi státuszú személy él és fejlődik. Ez a közeg disztális és proximális kisebbségi stresszfolyamatokon keresztül befolyásolja az LMB személy mentális egészségét pozitív, illetve negatív irányban. Nem szabad elfeledkeznünk az általános stresszorokról sem, amelyek mindenki életében jelen vannak. A disztális és proximális stresszorok mentális egészségre gyakorolt hatása között közvetítő szerepet játszanak a kisebbségi identitás jellemzői, illetve az egyéni és közösségi megküzdési mechanizmusok és támogatás. A társas támogatást és a közösségi identitást gyakran tekintik úgy, mint amik enyhítik a stressz egészségre gyakorolt hatását. A kisebbségi identitásnak többfajta hatása van. Befolyásolja, hogy egy adott társadalmi közegben élő ember ki lesz-e téve disztális és proximális stresszoroknak, és mediálja ezek mentális egészségre gyakorolt hatását.
A modell központi elemei a disztális és proximális stresszorok, amelyek a stressz akut és krónikus forrásai lehetnek. A disztális stresszorok olyan stressztényezők, amelyek kívülről jönnek és nem az egyén szubjektív megítélésén múlnak (pl. diszkrimináció, erőszak, bántalmazás). A proximális stresszorok szubjektívebbek, és magának az LMB embernek az identitásához kapcsolódnak. A legrelevánsabb proximális stresszorok közé tartozik például az, hogy az egyén elutasításra számít a környezetétől, titkolja identitását, illetve az internalizált homofóba.
A kisebbségi stressz modelljét kifejezetten a többségétől eltérő szexualitású cisznemű emberekre (vagyis leszbikusokra, melegekre és biszexuálisokra) fejlesztették ki, de az utóbbi időben empirikus szinten transznemű emberekre is alkalmazzák (Bockting et al., 2013; Scandurra et al., 2017). Számos vizsgálat kimutatta, hogy az erőszak és a diszkrimináció miatt a transznemű emberek gyakran maguk felé fordítják a negatív társadalmi tapasztalatokat, ugyanakkor rezilienciát is mutatnak a stigmával szemben, mely stigma a nemi identitás alapján diszkrimináló társadalomból ered.
