A videó szövege: Homofóbia/bifóbia/transzfóbia/interfóbia (olvasmány)

A homofóbia, bifóbia, transzfóbia és interfóbia az LMBTQI+ emberek elleni negatív attitűdöket és ellenérzéseket jelenti. Minden attitűdnek vannak kognitív, érzelmi és viselkedési összetevői. Tehát valaki mondjuk egyszerre gondol negatív dolgokat az LMBTQI+ emberekről, például azt, hogy betegek, érez negatív érzéseket velük kapcsolatban, mondjuk félelmet, undort vagy dühöt, és bánik igazságtalanul velük, például nem alkalmaz valakit, csak azért, mert ő LMBTQI+. 

Ez az érzés az enyhe ellenszenvtől a gyűlöletig és erőszakig terjedhet, és része lehet az LMBTQI+ emberek láthatatlansága a kultúrában, oktatásban vagy a jogban. Része lehet az LMBTQI+-ellenes erőszak, vagy az olyan normák, amelyek szerint csak a cisznemű és heteró emberek normálisak és elfogadhatók. Mindegyik fóbiára sok példát látunk a társadalomban. 

A homo/bi/transz/interfóbia jelen van a mindennapokban, akár nagyon finoman. Ezért az emberek gyakran anélkül mondanak homofób dolgokat, hogy észrevennék. 

Íme pár példa homofób és transzfób állításokra, lmbtiq aktivisták kommentárjával. 

„Én elfogadom (az LMBTQI+ embereket), de ne akarjanak különleges jogokat.” – ez általános gondolkodásmód, mert az emberek nincsenek tisztában az emberi jogok alapjaival, amelyek különbségeinktől függetlenül mindenkit megilletnek. Az LMBTQI+ embereknek gyakran nincsenek meg azok a lehetőségeik, mint a többségnek. Küzdeniük kell a jogaikért, és nyilvánosan beszélniük a problémáról. Ezért tűnhet úgy, mintha „különleges jogokat” követelnének, mert a heteróknak nem kell ezekről beszélniük, hiszen nekik megvannak ezek a jogaik. Például, ha egy afrikait nem látnak el egy kórházban a bőrszíne miatt, akkor ő különleges jogokat követel? Vagy ha egy nőt azért nem vesznek fel egy állásra, mert gyermeke van, különleges bánásmódot követel? Ugyanez van az LMBTQI+ emberi jogokkal. A munkához, családhoz, egészségügyi ellátáshoz való jogról beszélünk. Ezek nem különleges jogok.  Mindenkit megilletnek.

„Nincs bajom ‘velük’, de azért két pasinak gyermeket nevelni nem normális.” A férfiak és nők egyaránt tudnak gyermekekről gondoskodni. Ez személyfüggő. Vannak jó homoszexuális szülők, ahogy jó heteroszexuális szülők is. És persze vannak rossz meleg és heteró szülők. Az, hogy valaki szülő szeretne lenni, független a szexualitásától, és két férfi vagy két nő is tud egy gyermekről gondoskodni, ahogy egy férfi és egy nő, vagy egy egyedülálló férfi vagy nő. Ez azon múlik, hogy akar-e gondoskodni a gyermekről, – nem pedig a szexuális irányultságán. 

„Lehet, hogy ’nemet váltott’, de sosem lesz igazi nő.” Nincs olyan univerzális szabály, hogy ki az „igazi” férfi vagy nő. Nincsenek „igazi” és „kevésbé igazi” nők, csak társadalmi normák, de ezek időben és térben változnak. Például régen a nők nem viselhettek nadrágot, míg a világ egyes részein a férfiak szoknyát hordanak. És ha ezeket csak a hagyomány szabja meg, ha egy férfi sír, az nem igazi férfi? Vagy ha egy nőnek mellrák miatt leveszik a mellét, ő már nem igazi nő? Persze, hogy nem így van. Vagyis az, hogy „aki nemet vált, sose lesz igazi nő” egy sértő és megalázó állítás. És a „nemet vált” is téves kifejezés, mert a transz ember nem alakul át másik neművé. Azért hívjuk tranzíciónak vagy nemi megerősítő műtétnek, mert a biológiai nemet az illető nemi identitásához igazítjuk. A „nemváltás” szót a média is használja, amikor a transzneműeket szenzációként állítja be, és ez a szó téves orvosi és társadalmi felfogáson alapul. 

„Ha a földön mindenki meleg lenne, a világ és az emberi faj összeomlana.” Ez az állítás tényleg nevetséges, mert azt sugallja, hogy a melegek meddők. Egy meleg férfinak és egy leszbikusnak lehet közös gyermeke, tehát akár újranépesíthetnék a Földet. És mi van a meddő heteroszexuálisokkal? Tehát semmi értelme annak az állításnak, hogy ha mindenki meleg lenne, összeomlana a társadalom. Ez csak előítéleten és nem logikán alapul, hiszen az, hogy valakinek lehet-e gyermeke, független a szexuális irányultságtól. 

Internalizált homofóbia/bifóbia/transzfóbia

Mivel az LMBTQI+ közösség egy elnyomó társadalomban él, annak néhány negatív attitűdjét internalizálják, és maguk is elkezdik elhinni. Minden hátrányos helyzetű csoportra, akár a nőkre vagy a romákra is igaz, hogy internalizálhatják az előítéleteket. Tehát van internalizált szexizmus és rasszizmus is. Ha valaki sokáig negatív dolgokat mond rólad és rosszul bánik veled, magad is elkezded ezeket elhinni. Aki internalizálja a homofóbiát, bifóbiát, transzfóbiát vagy interfóbiát, az nem fogadja el saját identitását, és úgy véli, kevesebbet ér, mint mások. 

Akik az LMBTQI+ közösségben internalizálják az elnyomást, úgy vélik, nem illetik meg őket egyenlő emberi jogok, kevesebbet érnek, mint mások, megvetik azokat,akik nyíltan vállalják magukat, nagyon félnek, hogy valaki megtudja valódi identitásukat, és azt mondják, hogy az LMBTQI+ aktivizmus vagy a pride csak árt a közösségnek.  

Következmények

Mint minden kisebbségi csoportnál, az LMBTQI+ embereknél is megjelenik a kisebbségi stressz. Ha valaki folyamatosan megbélyegzéssel, előítélettel és erőszakkal szembesül, akkor több stresszt él meg, mint mások. Ezt krónikus stressznek is nevezzük. Ezért az LMBTQI+ emberek gyakrabban szenvednek mentális problémáktól, mint a szorongás, depresszió, öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek, és más mentális problémák.  A mentális problémákon eleve stigma van, úgyhogy ha egy LMBTQI+ embernek vannak mentális problémái, az gyakran kettős stigmát jelent. 

A mentális problémákkal kapcsolatos internalizált elnyomás azt jelenti, hogy az illető kevésbé értékesnek tartja magát, ezért alacsonyabb az önértékelése, a mentális problémákból kifolyólag.  

Mi segíthet feldolgozni az internalizált homofóbiát, bifóbiát, transzfóbiát és interfóbiát? Talán a támogatás a legfontosabb, mind a családtól és a barátoktól, de a közösségtől is. Gyakran az a pillanat, amikor egy LMBTQI+ ember kapcsolatba kerül a közösséggel, nagyon nagy lépés és fontos pillanat az életében. Fontos még az LMBTQI+ jogok törvényi védelme, és a védelem az erőszaktól és diszkriminációtól. Nagyon fontos, hogy áll hozzá a társadalom az LMBTQI+ emberekhez; ez befolyásolja, hogy éljük meg a negatív attitűdöket és megjegyzéseket. A coming out is egy nagyon fontos lépés. Persze stresszes folyamat, és nem szabad senkit belekényszeríteni, de javítja az LMBTQI+ közösség mentális egészségét, és az internalizált homofóbia kezelését is. Úgyhogy coming outolni fontos lépés.