Az LMBTQI+ emberek elleni erőszak leggyakoribb formái (olvasmány)

Az erőszaknak és a bántalmazásnak számos formája van. Van, amelyik rendszeresen vagy időközönként fordul elő, de mindnek egy célja van: hogy az elkövető az áldozatot hatalmában tartsa és kontrollálja. Az LMBTQI+ emberek gyakran tapasztalnak zaklatást vagy bántalmazást szexuális irányultságuk, nemi identitásuk és/vagy nemi önkifejezésük miatt, de családon belüli és párkapcsolati erőszaknak is áldozatul eshetnek. Az alábbiakban felsoroljuk az erőszak és bántalmazás legfontosabb formáit, amelyekkel LMBTQI+ kliensekkel dolgozó szakemberként találkozhatsz. 

Diszkrimináció 

Közvetlen diszkrimináció akkor történik, ha valaki hátrányba kerül egy másik emberhez képest szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt. A közvetett diszkrimináció azt jelenti, hogy valaminek egy általános feltétele vagy gyakorlata sodorja hátrányba az LMBTQI+ embereket szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt.  Az LMBTQI+ emberek az élet különböző területein találkoznak diszkriminációval; különböző emberek különböző területeken, de a leggyakoribbak az alábbiak:

• Oktatás (pl. nem juthatnak be adott iskolába) 
• Munkahely (pl. nem veszik fel őket egy munkára)
• Egészségügy (pl. megtagadják tőlük az ellátást)
• Nyilvános terek (pl. kirekesztés)
• Média (pl. nem megfelelő megjelenítés)
• vallási közösségek (pl. kiközösítés)

A legtöbb országban a diszkriminációt a törvény tiltja. Nézz utána, mi a helyzet a te országodban, hogy hiteles és aktuális információkat tudj nyújtani klienseidnek, és legyen listád a jogsegélyt kínáló szolgálatokról is. 

Mikroagressziók

A mikroagressziók olyan viselkedések, amelyek finoman vagy közvetetten egy ellenséges üzenetet küldenek a másik félnek. Nadal definíciója szerint a mikroagresszió „egy rövid és hétköznapi verbális, viselkedési vagy környezeti megaláztatás, amellyel az elkövető tudatosan vagy tudattalanul ellenséges, sértő vagy negatív üzeneteket és sértéseket közvetít egy elnyomott csoport tagjai felé” (Nadal, 2008, p. 23, idézi Nadal and al.2011).

Kapcsolati erőszak

A családon belüli erőszak (a magyar jogrendben: kapcsolati erőszak) jelentése agresszív vagy bántalmazó viselkedés családtagok vagy egy pár tagjai között. Bármilyen nemű, szexuális irányultságú, nemi identitású, életkorú, társadalmi hátterű stb. emberek között előfordulhat. Sokan nem ismerik fel a családon belüli bántalmazás jeleit, mert a legtöbben csak a fizikai erőszakot tekintik erőszaknak. Valójában azonban egy családban vagy párkapcsolatban az erőszaknak számos nem-fizikai formája létezik: lelki, érzelmi, gazdasági, társadalmi és szexuális erőszak. A bántalmazó viselkedés súlyossága is változik, a lealacsonyító megjegyzésektől kezdve a súlyos fizikai erőszakig, sőt gyilkosságig. A bántalmazó általában eleinte ritka, elszigetelt erőszakos cselekményekkel kezdi, amelyek után bocsánatot kér és megbánást mutat, különböző kifogásokat hoz fel (a stresszre, alkoholra stb. fogja a történteket), és megígéri, hogy többet ilyen nem fordul elő. 

Három fő mítosz kering a leszbikus és meleg párok közötti párkapcsolati erőszakról. 

• Az első, hogy ilyen nem létezik.
• A második, hogy az erőszak kölcsönös.
• A harmadik, hogy a bántalmazás kevésbé súlyos. 

Valójában LMBTQI+ és heteroszexuális párok között ugyanolyan gyakori a párkapcsolati erőszak, az azonos nemű pároknál is van hatalmi egyenlőtlenség, és a bántalmazás súlyosságát sem befolyásolja a szexuális irányultság. 

Mivel az LMBTQI+ embereket gyakran elutasítja családjuk és ciszheteroszexuális környezetük, elszigeteltebbek és nehezebben tudnak támogatást és segítséget kérni, ha bántalmazás áldozatai lesznek. Az LMBTQI+ kapcsolatokban a szexuális irányultság és/vagy nemi identitás fegyverré válhat a partner kezében: az outolással való fenyegetés vagy a coming out megtiltása is a bántalmazás egy formája lehet. 

Egy LMBTQI+ bántalmazott nehezebben kér segítséget, mert fél, hogy megítélik vagy elutasítják. Aggasztó adat, hogy a transz nők, különösen a szexmunkások, különösen ki vannak téve a partnerük vagy kuncsaftjuk általi erőszaknak. Ugyanakkor nagyon ritkán jelentik ezt be: a becslések szerint az áldozatoknak csak 4%-a fordul a rendőrséghez vagy máshová segítségért. Egy másik különösen veszélyeztetett csoport az LMBTQI+ gyermekek és tizenévesek, akiket családjuk bántalmaz szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt. 

Gyűlölet-bűncselekmények

Az Európai Unió nagy részében a társadalmi csoportok elleni erőszak jogilag gyűlölet-bűncselekménynek minősül és súlyosabb büntetést von maga után. Egyes országokban ez a szabályozás a fizikai erőszak mellett a szóbelire is kiterjed. Az alapbűncselekmény bármely, a törvény által tiltott cselekmény lehet; attól válik gyűlölet-bűncselekménnyé, hogy az elkövető az áldozatot egy védett tulajdonsága, például szexuális irányultsága vagy nemi identitása alapján választja ki. Az elkövető az ilyen bűncselekményt az egész csoport felé küldött üzenetnek szánja: ezzel jelzi, hogy nem látja őket szívesen a társadalomban, és nincsenek ott biztonságban. Ez csökkenti az LMBTQI+ emberek biztonságérzetét és ahhoz vezet, hogy inkább eltitkolják identitásukat. 

Meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy az LMBTQI+ emberek elleni gyűlölet-bűncselekmények egész Európában elterjedtek. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) európai szintű LMBT felmérése (2019) azt találta, hogy az LMBTI emberek 11%-a tapasztalt fizikai erőszakot nemi identitása vagy szexuális irányultsága miatt a felmérést megelőző öt évben, és 38%-uk élt át zaklatást ugyanezen okból a felmérést megelőző 12 hónapban. 

A gyűlölet-bűncselekmények áldozatai általában súlyosabb pszichés tüneteket mutatnak, mint más bűncselekmények áldozatai: gyakoribb náluk a poszttraumás stressz, a biztonságérzet elvesztése, a depresszió, a szorongás és a düh. Pusztán csak az, hogy valaki kívülállóként megtapasztalja a csoportja elleni diszkriminációt, pszichés szorongáshoz, fenyegetettségérzéshez és alacsonyabb önértékeléshez vezethet. 

A gyűlölet-bűncselekmény nemcsak egyéni, hanem közösségi szinten is sérülést és pszichés tüneteket okoz. 

Gyűlöletbeszéd

Az FRA definíciója szerint „a gyűlöletbeszéd egy személlyel szembeni gyűlöletre, megkülönböztetésre vagy ellenségességre való felbujtás és bátorítás, amelyet az említett személy elleni előítélet motivál, valamely meghatározott jellemzője, például szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt.” A gyűlöletbeszéd igyekszik az LMBTQI+ emberekkel szemben ellenségességet és gyűlöletet szítani és azt igazolni. Ezáltal az általános közhangulathoz is hozzájárul: az olyan közösségekben, ahol a gyűlöletbeszéd elfogadott vagy megtűrt, gyakoribbak az adott csoport tagjai elleni fizikai támadások is. A gyűlöletbeszéd ellen nehéz fellépni, mert ritkán jelentik be és bármilyen platformon előfordulhat.